| 		
		 
 Tombol
  2008.10.12. 19:28 
 Természetes, hogy tombol és forr a vér, amikor valaki szerelmes, vagy szerelemre vágyik. Ez a legkevesebb, ami kijár az élettől, a világból, a társ.  Köszönés nélkül milyen szerelem lép ki az!életünkből? Soha nem is volt az, hiszen még a nyár is elköszönt tőlünk, mikor lehullajtotta zöld leveleit, hogy avarrá váljon mindörökké. Még Angyal barátnője, akiről a verset írta - annyira fiatal, lesz ideje arra, hogy találkozhasson az igazival, a nagybetűssel. Így legyen!
 
  
  
 
 
 
 Tombol a tűz, 
 Elolvad a jég, 
 Ha szeret, az ember bármire kész. 
 
 
 Lángol a szív, 
 Éget a láng, 
 Vágyik a szíved szerelmed után. 
 
 
 
 Tombol a szív, 
 Tombol a vér, 
 Tombolni vágyik mind, aki él. 
 
 Forró a nyár, 
 De hideg a tél. 
 Az életed  társ nélkül, mondd mennyit ér? 
 
 Elmúlt a nyár, 
 S jön már a tél. 
 S te köszönés nélkül eltűntél. 
 
 Mint nyári virág, 
 Az őszi fagyban. 
 Végtelen maradtam. 
 
 
 
 
  
 |