|
Edó verse a tükör valóságáról
2008.10.07. 00:10
 A szem a lélek tükre valóban. Hát ennyi marad az embernek csupán szép szívéből, külsejéből, mely a harmoniát sugározza szerte a világban?
Állok a tükör előtt és várok.
Pilláim félelemtől rezegve hunyorognak.
Elfedném velük a valóságot.
Az idő most keményen rázza vállam.
Sürget.
Ő nem ismeri a félelmet.
Jöjj valóság,kiáltok.
Milyen szép!Sóhajtok,s várok.
Ez én vagyok?Ez én vagyok.
Te állsz előttem.
Szemedben fénylik a szeretet.
Az én tükröm,az én szépségem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
