Eszti idézete az igazi megbocsátásról szól. Mennyire nehéz ugyanabba a méltóságba emelni, melyben előttünk volt olyan embert, aki megsértett bennünket. Az igazi,őszinte tisztelet a sértést nem ismeri. Én nem álltam többé szóba azokkal, akik megsértettek. Nem tudtam feldolgozni, hogyha én megadom a tiszeletet nekik, ők miért nem viselkednek hasonlóan. Végül az ember ott áll barátok és társak nélkül. Vagy elfogadom azt, hogy nem lehet mindenki egyforma, s meghasonlok magammal, erőszakot teszek sjaát elveimen, vagy magányosan élek tovább.