| Idézetek : Müller Péter: Szeretetkönyv (részlet) |
Müller Péter: Szeretetkönyv (részlet)
2008.09.07. 14:35
 Eszti idézete a szeretetről szól, Müller kedvenc vesszőparipájáról: az egoizmusról, mellyel magát ostorozta korábbi könyveiben. Müller spiritizmust hozott ajándékba az emberiségnek a II. világháború alatt, s mint olyan, aki előtt felnyílott a láthatatlan, ebből él, a zsidók könyvei szerint - adventista irodalom - a Sátán népének tanait hirdeti, bár önmagát is odasorolja, furcsa szemei a halálba néznek, ennek magyarázható a könyvei kiadása mellett egoizmusa, amellyel magát illette. A spiritizmus a halottakkal beszélő - a zsidók szerint tilos a halottakkal együtt is lenni - törvényt szegte meg, s hozta el közénk azt az elméletet, hogy az emberek a haláluk után is élnek, holott fizikai testük miatt ez képtelenség, viszont a halál népétől megfertőződnek,hiszen saját törvényeik szerint fertelmes velük együtt is élniük.
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.
Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
