Amikor kicsi voltam, közölték velem: a zsidók, akikről még soha nem hallottam, felvették a mi nevünket és azt használják. Mások azt mondták, régen a nevünket h-véggel írták.

     Családom születésem előttől szegénységben, de annál nagyobb tiszteletben, jóságban, szeretetben élt. Város szerte híresek voltunk a tisztességünkről és mint megtudtam 1991-ben Miskolcon: a széles arccsontrunkról.

Éppen egy iskolába látogattam el, amikor a gondnok, aki már akkor is idős volt, de mai napig él szerencsére, azt kérdezte tőlem:

- Maga nem Kohut lány?

- Honnan tetszett tudni? - kérdeztem.

- Mert nekik van ilyen széles arccsontuk.

      Nagyapa rokonsága Csehszlovákiában élt, főleg Kassán, ahová gyakran el is látogattak. Sajnos, én nem ismerem őket, s hiába keresem hirdetésekben is szélesarcsontú rokonságomat, eddig még senki sem jelentkezett. Rokonaink lettek Fenyvesiek, Jóságék. Jóság matematika zseni volt, fiatalon meghalt. A túloldalon élő rokonság jobb életkörülmények között élt, mint mi fürdőszoba és emberi körülményekhez szükséges ivóvíz és legalapvetőbb tisztasági felszerelés nélkül. Nagyapa ahányszor fürdőszobát épített volna, mindig történt valami. Később így járt apukám is, Ő is csak a helyiség felépítéséig jutott el.  Ennek ellenére mindketten sokat adtak magukra,  nagyapának nem hiányzott öltönye mellől a sétapálca sem.

     A családot édesanyám és szüleim válása végleg szétdúlta 1967-ben. Mi mindhárman lelkiismeretesek voltunk, göndör hajú kis angyal kinézetű csodálatos gyermekek   magas homlokkal. Az agyalapi mirigyet körbevevő nagy homlokcsont üreget  most mutatta ki nálam nemrég az MR készülék, mint genetikai öröklődést. Remélem, helyesen írom le, nem kis munka volt a doktornőnek elmagyaráznia nekem, mit is jelent ez. A többi emberétől eltérő.

A családból már csak ketten maradtunk. Nálunk arat a szívinfarktus és az agyvérzés, bár kávét nem fogyasztottunk, csak gyógynövényekből készült teát, senki sem dohányzott, mégis 1961-ben tüdőrákkal szállították el nagyapámat. Akkoriban a megtalált könyvek szerint ez volt a divatos betegség, mindenfelé tüdőkórházakat hoztak létre.  Ő is, mint apa, nagyon szépen énekelt.

    1976-ban a születésnapomon született nagyobbik lányom. Két hetes szoktatás után el szerettem volna indulni vele sétálni egy fél órára a hegyvidéki, ózondús városban, Sátoraljaújhelyen. A babakocsi árát is elitta a karcsai származású volt férjem minden pénzünkkel együtt, használt kocsit vettem, melynek oldalára egy műanyag neccet helyeztem, ebbe tettem az esővédőt. Volt férjem azt mondta:

- Tedd rá a babakocsi tetejét!

- Nem esik az eső! - feleltem, ránézve ártatlan zöld tekintetemmel.

- Ne feleselj! Azonnal tedd rá, mert szétverlek!

Nem tettem rá. Felugrott, odaütött a bal arccsontomra úgy, hogy eltört. Akkor sem mentem orvoshoz, mint máskor sem, ha tettlegességre került sor. HIába mondták neki apa volt munkatársai, akiknek édesapám egykor edzőjük is volt: olyan a feleséged, mint egy angyal, akinek ilyen felesége van, hogy lehet bántani? Annál dühösebb lett, csak fiúknak szólította őket.

Legközelebb az orrcsontomat törte el és azt kiabálta:

- Most olyan lettél, mint mi vagyunk!

Ők reformátusok voltak, orrmányosoknak nevezték őket a faluban. Sajnos, a nagyobbik kislányom rá hasonlít.

Majd azt mondta az asztalon kinn hagyott könyvre mutatva:

- Én is olyan vagyok, mint Simon Elek!

 Azt sem tudta, mit olvas, én hagytam kinn az asztalon véletlenül a könyvet. A könyveket ők megismerkedésünkkor az illemhelyre hordták papír helyett. Végh Antal Egyedül a kastélyban című könyvének a főszereplője Ilona, a tanárnő, akit a pusztába küldtek , hogy tanítsa a fogatlan asszonyok gyermekeit, forradalmat szítson a pusztai nép megváltoztatása érdekében..

Amikor a bal fülemet eltörte, felmentem   a fülészetre, de semmit sem tettek  vele. Mai napig nem tudok rajta feküdni, annyira fáj, hiába vizsgáltatom ki, nem találnak semmit sem.

A helyesírás hallásánál zavart meg a fülem összetörése.

A gégeorvosnak mondtam azt is: nem tudok énekelni, lemélyült a hangom. Azt felelte:

- Minek énekelni, ha nem énekesnő?

Az ének jelentette az egyetlen örömet, ringattam a szívemet vele, még takarítás, vasalás, altatás közben is énekeltem. Én voltam a legjobb ének tanuló az osztályban régen a tanárnő szerint.

     Volt férjem 1980-ban annyira berúgott, hogy habzott a szája. Odaadtam neki a kulcsot, menjen haza, feküdjön le. Utánam jött a bátyámhoz. István nem volt otthon, csak a sógornőm a két gyerekkel, akiket ki akart hajítani az erkélyen. Megfogta a fejemet, s teljes erővel kezdte szétverni a tégla épület falában. Sógornom kiabált:

. Miért teszed ezt Katikával?

      Hazazavart minket a gyerekekkel. Az utcán végig kiabálta utánam, hogy megöl, ha hazamegyünk. A házi bácsi könyörgött, ne aludjunk otthon, így mentünk át Mihály nénihez az Árpád utcai albérletből aludni a szomszédba. Egész éjjel az udvaron keresett engem azzal, hogy megöl.

     Két éve jártam a városban. Az Árpád utcában, ahol laktunk, fül-orr töréseseket fogadtak, melyet ki is plakátoltak az üzletekre.

      Mindenkit megértettem és elfogadtam olyannak, amilyen, csak ha megsértettek, megszűntettem a kapcsolatot velük. Anyám szerint beképzeltek voltunk, mások szerint "ismeretlen eredetű" magasabbrendűbb érzettel rendelkeztünk. Csodáltam és felnéztem azokra, akik nálam különbek és tökéletesek voltak, bár azt mondják, nincsenek ilyenek, én mégis büszke vagyok arra, hogy pár embert ismerhettem, mint az egykori magyar tanáromat és édesapámat, nagymamámat, Tulpárékat a szomszédból, a tiszta, rendes, becsületes öregeket, akikkel kiskoromtól nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki.

      Mindezek után lettem kiváncsi eredetemre, melynek első jele egykori orosz tanára a bátyámnak, Takács tanár úr mondata volt, aki barackot nyomott a fejemre és azt mondogatta nekem:

- Kukurikú, tanítsd a bátyádat oroszra, mert megbuktatom!

     A szlávok állítólag a kakasnak adták a Kohut nevet  egykor. Mai napig keresem a széles arccsontú, magas homlokú Kohutokat és eredetüket, melyet nem találtam meg a magyarok külső leírásában sem.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.