A magyarok királynéja Boldog Gizella
2008.05.08. 22:07
Passau német város a Duna mellett. A folyón lassan úszak lefelé a hajók, némelyik talán Magyarországra tart. Egy-két hét múlva Esztergom alá érkeznek. Abba a városba, amelynek szinte minden házát ismeri. Erre gondol Gizella királyné, Szent István özvegye, aki férje halála után visszatért szülőöldjére, Bajorországba.
Ugyanaz a hang hívta a passaui kolostor falai közé, mint évtizedekkel ezelőtt lánykorában. Most ő a kolostor apátnője. Távol a világi gondoktól Istennek szentelheti hátralévő éveit. Nézi a Dunán ringó hajókat és gondolatban ő is elindul arra a földre, ahol annyi öröm és annyi szenvedés jutott osztályrészéül.
Olyan az emlékezés is, mint a folyó, amelnek kéklő vizén a képzelet csónakjában visszatérhetünk a múltba. Mintha csak tegnap történt volna! Mint fiatal lány került a kolostorba, hogy megszerezze a szükséges ismereteket. Különösen kedvelte a latin nyelvet és olyan jól megtanulta, hogy ezen a nyelven olvasta a Szentírást. Még a papi zsolozsmát is kezébe vette és gyakran elimádkozta a kápolna csendjében. Igaz, a kolostorban nem táncoltak, nem szórakoztak, de valami szent öröm töltötte el a szívét. Brigitta húga elhatározta, hogy véglegesen a kolostorban marad. A püspök előtt tegnap tette le a fogadalmakat. Szegénységet, engedelmességet, tisztaságot ígért Jézusnak. Talán legjobb lenne, ha ő is követné húga példáját!
De mi ez a szokatlan lárma? Kitekint az ablakon és a kolostor udvarán díszes öltözetű lovasokat pillant meg. Vajon mit vagy kit keresnek itt? Hamarosan ez is kiderül. Gergerga fejedelemasszony magához hivatja Gizellát és így szól hozzá:
- Küldöttség érkezett Magyarországról. Az ország fejedelme, Géza, téged kér feleségül István herceg számára. Édesanyáddal már beszéltek, de ő rád bízta a végső döntést.
Gizellát váratlanul éri a hír és zavarában nem is tudja, mit válaszoljon. Ezt őszintén meg is mondja a magyar küldöttségnek.
- Arra kérem az urakat, adjanak egy kis időt a gondolkozsra. Foglalják el a vendégszobát és holnapra megkapják a választ. Beszélni akar lelkiatyjával és legfőképpen az Úr Jézussal. Ilyen fontos döntést nem lehet elhamarkodni.
Gizella már hallott egyet-mást a magyarokról. Sokáig rettegésben tartották Európát rablóhadjárataikkal. Igaz, az augsburgi vereség óta elmúlt ez a veszély és fejedelmük mindent elkövet, hogy udvarképessé tegye népét Európában. Már számot hithirdető működik az országban, István hercegről pedig a legjobbakat hallja. Mitévő legyen? A legszívesebben itt maradna a kolostorban. De talán ez gyávaság is lenne, megfutamodás a nehézségek elől. Egy pogány nép megtérítése fontosabb az ő nyugalmánál. Ha igent mond a követeknek, többet használ Isten országának. Mindezt éjszakába nyúló imádságban beszélte meg Istennel.
Másnap délelőtt magához hívatja a magyar küldöttség tagjait és kissé sápadt arccal bejelenti:
- Döntöttem uraim, feleségül megyek István herceghez.
Ezután fülig pirulva kiszaladt a szobából. A magyar küldöttség pedig azonnal lóra pattant, hogy az örömhírt mielőbb megvigyék Esztergomba. Néhány hét múlva megjelent Pessauban István herceg. Gizella hamarosan megállapíthatja, hogy megbízhatóak voltak róla szerzett értesülései. Szeretetreméltó, gyengéd, mélyen vallásos embert ismert meg benne. Hamarosan megtartották az esküvőt és a lakodalmat. Aztán elérkezett a búcsúzás órája. A Dunán várakozó hajók ünnepi díszbe öltöztek, de Gizella szeméből könnyek hullottak, midőn istenhozzádot mondott szülőföldjének. Ki tudja, látja-e még valaha? Útközben többször kikötöttek, mindenütt nagy szeretettel fogadták az ifjú párt.
Gizella hamar megszerette a magyarokat. Maga köré gyűjtötte a nemesasszonyokat és megtanította őket a hímzés tudományára. Ők készítették el a koronázási palástot is. A királyné "műhelyéből" számos kolostorba kerültek szebbnél szebb miseruhák. Természetesen nem ez volt Gizella legfőbb gondja. Minden szeretetével férje mellett állt a térítés nehéz munkájában. Aztán egymásután születtek gyermekei. Sajnos, a legtöbb még kicsi korában meghalt. Egyedül Imre érte meg a felnőtt kort. Szent Gellért segítségével a jó anya mindent elkövetetett, hogy fiából méltó trónörököst neveljen. Ez a fáradozás sikerült is. Ízig-vérig keresztény ifjú lett Imréből. Aztán jött a tragikus nap, a végzetes vadászat, amelyről holtan hozták haza egyetlen fiát. Anyai fájdalmánál is nagyobb volt talán István király szomorúsága. Legszebb reményei hervadtak el. Kire hagyja a koronát, az országot, a zsenge kereszténység ügyét?
Negyven év nagy idő, ennyit éltek együtt István és Gizella szent házasságban. Aztán jött férje betegsége, halála és ezt követően a nagy felfordulás. Sem Péter, sem Aba Sámuel nem voltak méltó utódai a nagy királynak. Zűrzavar uralkodott az országban, a pogányság újra meg újra felütötte fejét. Gizella belátta: ő itt nem segíthet, rá immár nincsen szükség. Bármennyire is fájt az elszakadás, elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére, a kolostor falai közé.
Passau kedves város a Duna Mentén. Hajók úsznak a folyón és velük tart Gizella magyar földre szálló gondolata. Képzeletben végigjárja az ezüstfolyók, az aranymezők országát és imádságos szeretettel letérdel a székesfehérvári bazilikában szeretett férje sírja előtt. Akik igazán szerették egymást, azokat a halál sem választja el.
Forrás: György Attila: Jöjj, kövess engem!
|