|
Sosasem játszunk ketten?
2008.04.20. 13:17
Nekem nem rendeltetett, mint embernek férj, legalábbis nem a megyeszékhelyen. Mondták is nekem, amikor idejöttem mit sem tudón a városról: "Maga mit keres itt, itt tönkre fog menni! Maga dohányzik, hiányzik foga?" Nem kapcsoltam, nem tudhattam, hogy a puszták népe, mely fogatlanként van megírva a focistákkal focizó ismeretlen néppel együtt sorsa volt ez, mert a sors misztikus és karmikus, a végzet a mágusoké, az embereknek egyetlen életük van, több nem lehet, ezért nem lehet elfelejteni őket, szeretetüket, kedvességüket. A versbe beleszőttem egyik régi versem kérdés-feleletét is. Ez nyelvi játék.
Látod, kedves: elmúlt az életem,
Ezen élet nem más: lét-elem.
Elemek harca, tűz, szél és eső
Kezdet volt, én voltam az eső,
Te talán a szél, ki meg nem lelt.
A tűz gonosz, fel nem kelt
Népei titkon aratnak,
A Titok, a Halál avat
Titkaiba be talán téged is,
Ha élsz valahol, nem pedig
Álom volt az életem
És a kék csillag a végzetem.
Angyalok közt élsz tán’,
Nem is vagy nekem, s már
Sosem találkozunk, a Sorssal
Bírók nem engedik, borssal,
Sóval, lila kenyérrel, lopott zenével
Meg, hogy szerelmem rám nézzen.
Egy pillanat alatt a szerelem
Feléled, jól ismerem
Ezt az érzést, tudom, s merem,
Vállalom: kell a szerelem.
Óh, Te égi tünemény,
Felhők fölött jársz és
Sohasem játszunk ketten
Kérdés-feleletet?
.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
