|
Bátyám születésnapjára
2008.04.20. 10:18
 Április 21-én született a bátyám. Szomorú életére egyetlen magyarázat van: nem ment el időben, mint a többiek.
Hideg voltál mindig velem,
hűvös szemed nézett szűntelen,
nem értetted, mi a szeretet,
mely a családösszetartó munkája lehet.
Koldus lettél, s míg a megyeszékhely kivonul,
addig Te reménykedtél, borul
majd Rád szebb és jobb élet,
másnak csodaszép, így nem érhet véget.
Már régóta az alantasoké a jövő,
az ember itt nem számít. Növő
bánatodban is becsaptál engem,
de én mindig megértettem:
a pénztelenség teszi ezt,
a szükség, ami rávitt, s kivesz
a tisztesség és becsület, örök-átok
régóta már, az ember földi léte álom.
Hát mit kívánhatnék, hisz' nem fog a gondolat,
az enyém nem teremtő erővel bír, s mondogat
szavakat, melyek megteremnek a láthatóban,
mert mi csak itt élhetünk, s csak szóban
köszönthetlek fel Tégedet,
legyen sok-sok boldog ünneped!
Neked is mindennapod ünnepivé váljon,
minden jókívánság a fejedre szálljon.
Boldogabb éveket, szebb jövőt ígér
talán a szeretet, s ha elmennél, - mit ér
a város, ami ennyire megvetett ,
mindenki elhagyta már a születés-helyet -.
Boldog születésnapot kívánok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
