Szürkeség borította el a házakat. Egyedül a hó világított csillámló fehérséggel. Karácsony viliája volt, megtörtént az ajándékozás, s már a fenyőfánk sem borult fel, ahogyan addig minden évben.

     A IV. emeletről jött Józsi, aki velem egyidős volt, mégis öregapónak látszott nagy, fehér szakállával. Megígérte, eljön értünk szent este és elkísér minket a római templom miséjére. Elindultunk négyesben, szép lassan, gyalog, mert a buszok nem közlekedtek.

      Megismerkedésünk körülményei egy tűzesettel kapcsolatosak, éppen jött haza munkából, amikor nálunk kigyulladt a kvarclámpa, s kikapcsoltuk a villanyórát, bár nem tudtuk, melyik a miénk, ezért az összeset kinyomtuk.
Józsi pillanatok alatt ura volt a helyzetnek. A szomszéd felháborodottan sorolta mindenkinek: áramtalanítottuk a lakását egy csavargóval. Így nevezte el Józsit, akinek szüleivel már harminc éve egy bérházban laktak.
     Józsi eljött máskor is, amikor az összetört csillár búráit cseréltük át, ebben is segített. Közben mesélt az életéről.

     Egyik Szilveszter éjjelen átesett a III. emelet lépcsőházában lévő korlát felett és lezuhant a földszintre. Az egyik bokája szilánkokra tört, ebbe csövet vezettek be és sokáig a kórházban kellett vele feküdnie. Azóta mankóval tudott csak közlekedni. A kórházban töltött idő alatt felesége két lányával együtt elhagyta

   - Már mankó nélkül is elindulhatsz – mondtuk neki.    – A mankó csak képzeletbeli segítség, amibe belekapaszkodsz.

Legközelebb jött, hozta ismét a mankót magával. Mondtuk neki, hogy próbáljon kapaszkodó nélkül elindulni. A bokája úgy, ahogy már rendbejött, nem volt szüksége pszichikai segítő eszközre.

     Józsi nagyon jó lelkű volt. Hozott nekünk karnist a fürdőszobába és vásárolt egy kenyérpirítót is. Nem fogtuk fel udvarlásnak, csak baráti segítségnek.

     Egyik nap vigyorogva jött, de kampó nélkül. Lám, a segítő eszközt sikerült eldobnia. Most már megáll a saját lábain is.

     Így mentünk a templomba, bot nélkül, ahová már nem fértünk be, kinn fagyoskodtunk az ajtó előtt, így nem is hallottuk, mit prédikált a pap.
De sétáltunk egy nagyot a friss levegőn a kihalt utcákon, ez megért egy misét.
     A frissen hullott kiscsillag formájú hópelyheknél nagyobb ajándék Karácsonykor nem lehet. De még nagyobb ajándékunk volt a mankó elhagyása Józsinak.

szombat, 2007. november 17.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.