A legfontosabb dolog a csend. Az imádkozó lelkek a mély csend lelkei.

Nem helyezhetjük magunkat közvetlenül Isten jelenlétébe anélkül, hogy elköteleznénk magunkat egy belső és egy külső csend mellett. Ezért hozzá kell szoknunk a lélek, a szem, a nyelv csendjéhez.

Isten a csend barátja. Szükségünk van arra, hogy rátaláljunk Istenre, ám ez zajban és nyüzsgésben nem lehetséges.

Nézzétek, hogyan növekszenek a mély csöndben a természet, a fák a virágok és a fű.

Nézzétek a csillagokat, s a holdat, ahogyan csöndben halad......

A csönd minden dolog iránt új látásmódot eredményez. Szükségünk van erre a csöndre, hogy megérintsük a lelkeket. Nem az a lényeg, amit mi mondunk, hanem az, amit Isten mond,és az,amit általunk mond.

Jézus mindig a csöndben vár reánk. Ebben a csöndben meg fog hallgatni minket, és beszélni fog a lelkünkhöz. Mi pedig meg fogjuk hallani a hangját a csöndben.

     Nagyon nehéz megtartani a belső csendet, de erőfeszítést kell tennünk az imáért.

Ebben a csöndben új erőre és valódi egységre találunk majd. Isten ereje a miénk lesz, hogy minden dolgot véghez tudjunk vinni.

Gondolataink egységben lesznek az Ő gondolataival, imáink az Ő imáival, cselekedeteink az Ő cselekedeteivel, életünk az Ő életével..

     Minden szavunk haszontalan, ha nem a szív mélyéről fakad.

     Minél többet kapunk csöndes imáinkban, annál többet tudunk tovább adni tevékeny életünkben!

Közreadta: Baksa János

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.