Sok boldogságot a Tisztesség Emberének!

Sanyi bá'! Játék az élet,

régen az már, miről regélek:

tanulták oly' sokan,

a létünk itt a földön olyan,

mint egy nagy színházterem,

s mi vagyunk a szereplők, mint verem

mélyébe lökött áldozatok,

erre nincs magyarázat, sem ok.

Az élet ezért nehéz és fáj,

a szív sebesebb, s szúrkál,

mert másoknak a mi létünk

nem egyéb, mint nevetségük,

Játszanak a szívvel bíró

emberekkel,  a hívó,

csalogató, jéggé fagyott

Jégh-címeresek lopott

tudásukkal velünk, ellenünk.

Pihengess, gondold át jól,

a fülemüle hogyan dalol?

Honnan az énekes pacsirta,

itt van-e a Kánaán-lista?

Kiválasztott-e ez a föld,

e régi fekete göröngy,

tisztesség és becsület

nem terem, csak vetület,

fény és árnyék játéka,

köztük az emberi hahota.

Névnapi köszöntő helyett

átnyújtom e verset Neked,

fogadd szíved melegével

az igazság kelyhét hévvel,

ahogyan én írtam éjjel,

úgy várom a Napod kéjjel,

heves szívdobogással,

angyalszárny nélküli ízással,

de annál nagyobb örömmel

kívánom, teljen békében,

szeretetben minden perced,

amíg a szú a fában serceg,

örökké tartson a Napod,

soha ne távozzék el csillagod

az ég kékellő egéről, s híved

vagyok mindörökké, szíved

Emberi tisztasága végett,

 a lángja soha el ne égjen!

Legyen áldott a nap, melyen

születtél, mikor e sivár helyen

szívemet megérintve megnyertél,

szavaiddal soha nem vertél

senkit, csak óvón tiszteltél.

Szürke városnak hívtam eddig

a helyt, hol Te éltél, pedig

itt voltál, mások is lehettek,

kiket soha meg nem ismerhetek.

Sok legyen névnapi sereged,

szívükből köszöntsenek Tégedet,

szívednek szívemmel válaszolok:

sok boldogságot kívánok!

2007. március 17.